Culture and heritage in Iceland. A sustainable lifestyle connected with the local environment.

                                                 2023. október 15-2023. október 21.

A 2023-as Erasmus+ KA1 pályázat keretében a PMS ERASMUS+S.L. iskola által Izland fővárosában, Reykjavíkben szervezett egy hetes tanári kurzuson vettem részt. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium történelem-latin szakos tanáraként szerettem volna bővíteni tudásomat a helyi természet, környezetvédelem, kultúra és történelem témakörökben.
A szervező iskola néhány éve foglalkozik tanári továbbképzésekkel, Izlandon azonos időpontban, egyszerre több témában is indítanak kurzusokat (ICT, Project Management, Green School, Mildfullness). Közel 140-en gyűltünk össze a legkülönfélébb európai országokból, így a program nemzetközisége egy héten át igen intenzívnek bizonyult. Csoportunk 24 tanárból állt, spanyolok, portugálok, németek, franciák, hollandok, észtek és három magyar részvételével.
Tanárunk, a spanyol származású, angolul kiválóan beszélő Maria természetes vidámságával oldott légkört teremtett, instrukciói világosak, elvárásai teljesíthetők voltak. A sok programot a csoport mindenfajta késés, vagy szervezési bonyodalom nélkül teljesítette.
A hét két délelőttjén a csoporttagok által saját iskolájukról készített prezentációkat hallgattuk végig, itt a szervezők feladatként jelölték meg, hogy mutassuk be iskolánk lokális jellemzőit, oktatási struktúráját, egyéb sajátosságait (pl. a fenntarthatósággal kapcsolatos esetleges eredményeit), Erasmus+KA1 projektjének főbb jellemzőit, illetve mindenki megadta az elérhetőségét is a helyben vagy a későbbiekben kialakítandó kapcsolatok megkönnyítése érdekében.
Az országgal és fővárosával történő megismerkedést egy vezetett belvárosi túrával kezdtük, ahol megkaptuk a tájékozódáshoz szükséges alapinformációkat, majd tanárunk tartott több ismertető előadást is. Ezek az izlandi történelem, társadalomszerkezet, nemek egyenjogúsága, hagyományok, kultúra témaköréhez kapcsolódtak. A kurzuson különös hangsúlyt fektettek két témára: a helyi demokratikus berendezkedésre és a fenntarthatóságra. Az izlandiak nagyon büszkék arra, hogy a világ egyik legősibb demokráciáját működtetik, ezért is vitték el a csoportot a Thingvellír Nemzeti Parkba, ahol nemcsak az amerikai és eurázsiai kőzetlemez találkozásánál lévő óriási hasadékrendszert lehetett megszemlélni, hanem a 930-tól 1798-ig folyamatosan működő népgyűlések eredeti helyszínét is, ami jelenleg a legfontosabb nemzeti emlékhely Izlandon. 1944-ben itt kiáltották ki az ország függetlenségét.   
Ennek a témának szenteltünk egy másik délelőttöt is, amikor is a parlamentben tettünk egy hosszabb látogatást, ahol vezetőnk részletesen bemutatta a parlamenti ülések helyszínét, a választási rendszert és parlament működését. Az izlandi parlament kicsi, kétemeletes, 19. századi épület, bármikor látogatható, a diákok óvodás koruktól 16 éves korukig négyszer látogatják meg, minden alkalommal kicsit többet tanulva meg a demokrácia működéséről, ez fontos része a fiatalok érzékenyítésének és állampolgári oktatásának.
A fentarthatóság témájához kapcsolódott látogatásunk a hellisheidi geotermikus hőerőműben, ahol részletes magyarázatot kaptunk arra, hogyan lehetséges, hogy a világ egyik legerősebb ipari államának környezetszennyezése minimális, hogyan használják fel a természet által adott geotermikus energiát fűtésre és energiaforrásként az iparban (elsősorban az alumínium gyártásban), mindezt nem környezetszennyező módon.
A kurzus lehetőséget kínált a résztvevőknek, hogy Izland természeti kincseivel is megismerkedjenek, így több kirándulást is szerveztek délutánonként. Így tekintettünk meg számos híres vízesést (Gullfoss, Skógafoss, Seljalandfoss), gejzírt (Geldingalír), lávafolyást (Fagradallsfjall), fekete kövekkel borított tengerpartot (Reynisfjara), geotermikus hőerőmű vizével működtetett fürdőhelyet (Blue Lagoon). A régebbi izlandi életformát egy vidéki farmon tett látogatással illusztrálták, a helyi ízeket pedig egy villásreggelivel, melyet a kurzus egyik délelőttjén költöttünk el vezetőnk meghívására.
Saját szervezésben néztem meg a Reykjavík Nemzeti Múzeumát, mely a történelmi anyagot mutatja be a viking kortól és az Árbaer Múzeumot, mely a magyarországi szentendrei skanzenhoz hasonlóan mutatja be az elmúlt kétszáz év háztípusait teljes berendezésükkel.
Több természettudományos múzeumot is útba ejtettünk (Perlan, Bálna Múzeum). Ezek a múzeumok modern szemléletű múzeumpedagógiai felfogásukkal is nagy hatást tettek rám.
A kurzus zárásaként a minket ért impulzusok alapján kellett egy saját iskolánkra, tanítványainkra tervezett kulturális/fenntarthatósági projektet létrehozni és a többi résztvevőnek bemutatni.
Izland igen drága ország, de kihasználva az Airbnb nyújtotta lehetőségeket sikerült viszonylag kedvező áron szállást találni Kopavogurban, Reykjavík egyik legmodernebb külvárosában. A ritkásan, de pontosan közlekedő buszoknak hála mindez nem jelentett hátrányt a programok elérésében.
Összességében nagyon nagy hatást tett rám ez a hét. Azon kívül, hogy rengeteg igen kedves külföldi és magyar kollégával kerültem kapcsolatba, lehetőségem nyílt arra, hogy megismerjem más tanárok munkáját és életét, egy kicsit bepillanthattam Izland hétköznapjaiba. Egy Magyarországnál kicsivel nagyobb, népességét tekintve viszont alig 360 ezer főt kitevő mintaország, ahol a jóllét és várható élettartam magas, az ökológiai lábnyom és nemek közti egyenlőtlenség világviszonylatban is alacsony. Mindezeket az errdményeket igen hányattatott történelmi évszázadok után, több évszázados idegen uralmat is túlélve érték el jórészt önerőből, adottságaikat okosan kihasználva, számomra példaértékűen.