Izlandon a varázslat benne van a levegőben – olvastam az egyik csoportban, ahova azért csatlakoztam, hogy lehetőleg minden eshetőségre felkészülten érkezzek az időjárási szélsőségek földjére, ahol ennek ellenére ismerik a boldogság titkát. És valóban. Már a reptértől a fővárosba vezető úton elbűvölt a holdbéli táj, megnyugtatott a léptékváltás, hogy minden tiszta, egyszerű, magától értetődő. Az Izlandon élők jóhiszeműek, előzékenyek, hisznek a közösség erejében. Hihetetlen, de igaz: Izlandon nincs bűnözés (2022-ben egyetlen gyilkosság történt, azt is egy külföldi követte el); az egyik délután a szállásra menet láttam, hogy tárva nyitva maradt egy autó ajtaja, a kapu sem volt zárva – másnap reggel ugyanez a látvány fogadott. Nincs kábítószer-probléma, alkoholt is csak a kijelölt helyeken vásárolnak, viszont itt a legmagasabb az évente elolvasott egy főre eső könyvek száma, mindenki sportol (erre nevelik a gyerekeket), a női egyenjogúság és a demokrácia bevett gyakorlat.

A képzés erőssége a változatosságban, illetve az elmélet és a gyakorlat tökéletes egyensúlyában rejlett. Különösen hasznos volt, hogy mindent kipróbáltunk, és együtt gondolkoztunk azon, hogyan lehetne a tanultakat átültetni a mindennapi gyakorlatba. Nagyon tetszett a „tantermi jóga”, ilyenről Magyarországon még nem hallottam. Mottómmá vált az egyszerű, de nagyszerű igazság: „Little is a lot”.

A képzőhely (Smart Teachers Play More) által szervezett programok fantasztikusak voltak: bejártuk a híres Golden Circle tájait, ellátogattunk a felejthetetlen Blue Lagoonba, izlandi lovakat simogathattunk, megismertük Reykjavík titkait, kaptunk belépőt a helyi uszodába, bemutatták a város legújabb iskoláját, amitől még a finnek lélegzete is elakadt.

A páratlan élmények, az izlandi mentalitás megélése arra ösztönöztek, hogy hazaérve próbára tegyem a tanultakat. Mivel május elején (8.-13.) vettem részt a képzésen, úgy gondoltam, éppen megfelelő a hátralévő időszak a kísérletezéshez, így a tanítás előtt reggelente mindfulness meditációkat vezettem a tanév végéig. Meghökkentett az azonnali siker, a pozitív visszajelzések sokasága.

A kurzus egyik délelőttjén arról beszélgettünk, milyen fontos a tantermi környezet tudatos alakítása, a tanuláshoz szükséges kellemes atmoszféra megteremtése. Gondoltam, kipróbálom a szóbeli érettségi vizsgán, elvégre nem veszíthetek vele semmit. Azon sem lepődtem volna meg, ha a gyerekek a nagy izgalomban észre sem veszik a borítékok közé elhelyezett kagylókat és köveket (utalva a szintén az Erasmus program által lehetővé tett malagai tanulmányútra), hogy a nyelvtan tételek tetejére a tőlük ajándékba kapott ezüst lúdtoll-könyvjelzőt tettem nehezékként, az irodalom tételekre pedig egy minikönyvet. Elképesztő, milyen „kisvilágot” teremtett ez az apró gesztus, futótűzként terjedt a hír, volt, aki azért várta, hogy bejöhessen vizsgázni, mert látni akarta a dekorációt, a banketten is elmondták, mennyire megkönnyítette számukra a vizsgahelyzetet – pedig valójában semmiség az egész... de hát éppen ezt tanultam meg Izlandon: little is a lot.