Bakancslistás álmom valósult meg, amikor az Erasmus programnak köszönhetően 2023. augusztusában 2 hetet tölthettem Máltán.

Egy Heves megyei kis falu, Karácsond iskolájában tanítok már majdnem 40 éve. Az egyre nehezedő oktatási miatt körülmények között tantestületünk próbálja megőrizni pozitivizmusát, innovációs törekvéseit, és mertünk nagyot álmodni.

Így jutottam el angol nyelvgyakorlatra két hétre Vallettába, az Easy School nyelviskolába. Azért ezt választottam, mert felsős diákjaimnak a délutáni tanuláson sokszor kell az angolban is segítenem. Bár elboldogulok, de az élő beszéd és a kiejtés nehezen megy.

Gyakran mondjuk, ha valami csodálatossal találkozunk, hogy „életre szóló élmény”…ha valami, akkor Málta tényleg az. A mindig kék ég és a még kékebb tenger, a lenyűgöző természeti környezet, a történelem érintése a szűk utcákon rabul ejti, és nem ereszti az embert.

Az iskolám a főváros egyik legszebb utcájában volt, az Ursula Streeten – kívülről ugyanolyan volt, mint Valletta, vagy ahogy az itteniek hívják, Il Belt többi épülete: magas, keskeny patinás. Belülről viszont maga volt a nyüzsgés: európai, ázsiai, afrikai, dél-amerikai diákok színes kavalkádja fogadott.

Reggel 9-től délután fél 3-ig folyt az oktatás, ami inkább hasonlított irányított beszélgetésekre: sok-sok kommunikáció, annyi nyelvtan, amennyi feltétlenül szükséges; és sok-sok játék párban, csapatban. Úgy tanultunk, hogy az egyáltalán nem volt megterhelő. Jól felkészült, kiváló tanárok irányították a csoportokat. A második hét végére azon kaptam magam, hogy a beszédértésem rengeteget fejlődött, és egyáltalán nem félek megszólalni angolul.

Délutánonként és a hét végén szervezett és egyéni kirándulásokon ismertük meg Máltát. Valletta történelmi nevezetességei, Mdina, a régi főváros,a „silent city”, a Blue Grotto, Marsaslox, Gozo szigete, a tengerpartok annyi-annyi élményt jelentettek, hogy oldalakon keresztül lehetne regélni róluk.

Málta maga a csoda. Atmoszférája, színei, ízei páratlanok. Egyszer mindenkinek látni, érezni kellene.

Rengeteget tanultam Máltán: magabiztosabb lettem a nyelvhasználatban, megismertem más kultúrákat, megtapasztalhattam, hogy a különböző származású emberek a kölcsönös tolerancia és elfogadás elvét követve milyen harmonikusan tudnak együtt élni. És ami szintén fontos: feltöltődtem, új impulzusokat kaptam…

Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy megélhettem ezt a két hetet. Hálás vagyok, és nagy-nagy köszönet mindenkinek, aki hozzá segített ehhez az élményhez.

Tudom, hogy angolul tanulni mindenhol jó, de ha valaki igazán különleges élményekre is vágyik, akkor válassza Máltát!

A karácsondi Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola magyar szakos tanára vagyok, és 2019. július 6-tól 20-ig két hetet tölthettem az Erasmus+ programnak köszönhetően Írország fővárosában, Dublinban.

Egyszerű falusi általános iskolaként óriási örömmel fogadtuk, hogy a nyertes iskolák közé kerültünk. A csapatunkból én utaztam először, az „Educational Apps and Audiovisuals in the Classroom” elnevezésű képzést választottam az Europass kínálatából. Oktatásunk helyszíne a dublini ULearn School volt.

Mivel abszolút kezdők voltunk a mobilitási programban, és elsőként utaztam, ráadásul egyedül, így voltak kezdetben kisebb-nagyobb problémák. Örök hála és köszönet Anitának, hogy mindenben segített, így elmondhatom, hogy egy sikeres mobilitáson vagyok túl, amely életre szóló élményt is jelentett.

Két héten keresztül angol nyelven tanultunk oktatási alkalmazásokat, video- és képszerkesztést. A tananyag érdekes és jól hasznosítható volt, a trénereink pedig jól felkészült, szimpatikus tanárok voltak. Bár a kurzus résztvevői eltérő országokból és nagyon különböző oktatási környezetből érkeztek, hamar kialakult a csoportban a jó munkakapcsolat. Mindössze egy igazi probléma merült fel: mindkét hét során a képzés a délutáni órákban volt, 13.30-tól 18.30-ig. Ez az órarend meglehetősen megnehezítette a szabadidő jó kihasználását, azt, hogy megismerjük a várost. A múzeumok ugyanis általában 10 órakor nyitottak és 17-kor zártak, szóval komoly logisztikára volt szükség, hogy minden látnivaló beférjen. De sikerült!

Dublin magával ragadó, izgalmas, folyton nyüzsgő város. Megunhatatlan volt sétálni a belváros gyönyörű épületei között, a Liffey folyó partján, a St. Stephen’s Green parkban vagy épp a Temple Bar hangulatos utcáin, hallgatva a pubokból kiszűrődő ír zenét. Minden szabad időmben a várost jártam gyalog, busszal vagy épp a helyi villamossal, a Luas-szal. Megnéztem mindent, amit addig csak a prospektusokból vagy az internetről ismerhettem. Voltam a St. Patrick székesegyházban, a Phoenix parkban, a Trinity College-ban, a Guinnesse sörfőzdében, a Dubliniaban, a National Galery-ben, az archeológiai és a természettudományi múzeumban…megcsodáltam a modern épületek között megbúvó több száz éves kelta kereszteket, a Famine Memorial megrázó szoborcsoportját…És mindeközben rengeteget tanultam az ír történelemről, a nyelvükről, az ételeikről, az emberekről. Mindenhol jól éreztem magam, mert az írek kedvesek, közvetlenek, segítőkészek, a közbiztonság pedig rendkívül jó.

A programunk része volt a hétvégén egy egész napos kirándulás Galway-be és a Moher Sziklákhoz. Ez utóbbi nemcsak Írország, hanem az egész világ egyik legkülönlegesebb természeti látnivalója: a száz méternél is magasabb sziklák szinte függőlegesen állnak az Atlanti-óceán partján. Lélegzetelállító volt sétálni a tetejükön – még ma is szinte hihetetlen, hogy ott lehettem…

Nekem ez a program rengeteg pozitív dolgot adott: hasznosítható informatikai tudást, kedves új ismerősöket, felejthetetlen élményeket és komoly inspirációt ahhoz, hogy angoltudásomat még tovább fejlesszem.

Iskolánk Erasmus+ pályázatáról a http://gonczy-karacsond.sulinet.hu/erasmus/ oldalon olvashatnak többet, a mobilitás ideje alatt vezetett blogom pedig itt található: https://gyorgyidublin.blogspot.com/